Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Győry Tibor
1869-1938
Győry Tibor
Orvosdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar orvostörténet kiváló művelője, aki elsőként ismerte fel az orvostörténelem egyetemi oktatásának szükségességét, 1905-től 1928-ig adta elő kötelező tantárgyként az állatorvos-történetet. (FGY)
Major Sándor
1890-1964
Major Sándor
Magyar királyi állatorvos-vezérőrnagy, egyetemi magántanár, a lóismeret tantárgy oktatója a M. kir. Honvéd Ludovika Akadémián és a hátasló alkata című tantárgy oktatója az állatorvostan hallgatók számára. A II. magyar hadsereg vezető főállatorvosa, a honvéd állatorvosi tisztikar vezetője. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))