Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Boldizsár Harrison
1927-1998
Boldizsár Harrison
Állatorvosdoktor, egyetemi docens, az Állatorvostudományi Egyetem élettani és biokémiai tanszékének állatélettan oktatója, a fiatal állatok élettanának és az aminosavak forgalmának kutatója. (FGY)
Tolnay Sándor
1747-1818
Tolnay Sándor
Állatorvos, orvosdoktor. A magyar állatorvosképzés megalapítója, az 1787. február 6-án létesített Pesti Egyetem Orvosi Kara állatgyógyászati tanszékének és állatgyógyintézetének vezetője 1787-től 1818-ig, a magyar állatorvosképzés egyik megszervezője, oktatásának fejlesztője. A pesti állatorvosi iskola első, nagyérdemű tanára, akinek szakértelmén és buzgóságán múlt elsősorban, hogy az állatorvosi intézmény hazánkban életképes módon meghonosodott. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))