Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Farkas Géza
1872-1934
Farkas Géza
Orvosdoktor, az élettan professzora 1903-tól 1922-ig a M. kir. Állatorvosi Főiskolán, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani tanszékén. Kiváló képességű és előadókészségű tudós, zeneszerzői oklevéllel is rendelkező zenerajongó. A magyar beszéd és hang élettanának művelője, a Magyar Phonetikai Társaság megalapítója és első elnöke. (FGY)
Stulfa (Széky) Péter
1769-
Stulfa (Széky) Péter
Orvosdoktor és állatorvos (magister veterinariae), a különös gyógytani tanszék előadósegédje Tolnay Sándor mellett 1799-től 1810-ig. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))