Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Farkas Géza
1872-1934
Farkas Géza
Orvosdoktor, az élettan professzora 1903-tól 1922-ig a M. kir. Állatorvosi Főiskolán, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani tanszékén. Kiváló képességű és előadókészségű tudós, zeneszerzői oklevéllel is rendelkező zenerajongó. A magyar beszéd és hang élettanának művelője, a Magyar Phonetikai Társaság megalapítója és első elnöke. (FGY)
Tamás László
1923-2009
Tamás László
Állatorvos, egyetemi tanár, Professor Emeritus, 1946-tól a Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika munkatársa, 1981–1989 és 1997–1999 között tanszékvezető.

Irodalom:
Németh Tibor: Elhunyt Dr Tamás László ny. sebész-professzor (1923-2009). Kamarai Állatorvos, 2009. 3. 79.
Németh Tibor: In memoriam Dr. Tamás László (1923-2009). Magyar Állatorvosok Lapja, 2009. 131. 10. 639.

Ez nem is látszik :)))))