Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Berrár Mihály
1884-1929
Berrár Mihály
Állatorvosdoktor, a sebészet és szemészet tanszékvezető tanára 1921-től 1929-ig. Széles látókörű, a fiziológiában és a szövettanban is jártas, kiváló kutató, világosan és szabatosan fogalmazó pedagógus és szakíró. Az állatorvosi szemészet első magyarországi művelője; több egyszerű szemészeti vizsgáló módszer és műszer alkotója. Az első teljes állatorvosi sebészeti tankönyv írója.(FGY)
Méhes György
1906-1991
Méhes György
Állatorvosdoktor, a Húsipari Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat igazgató főállatorvosa, a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán a hús- és tejhigiénia című kötelező tantárgy oktatója 1946-tól 1949-ig. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))