Kotlán Sándor (1887-1967), oktató 1910-1966 között. Még szigorló állatorvosként lett 1910-ben a kórbonctani intézet ösztöndíjas gyakornoka, de az első világháborús évek miatt csak 1918-ban avatták állatorvosdoktorrá. Nyugalomba vonulásáig, 1966-ig oktatott. 1921-ben Guoth Gy. Endrétől [vetoreg.jpg] vette át a könyvtár gondozását, ezt a feladatot 1947-ig látta el, ő volt az utolsó állatorvos-professzor (custos bibliothecarius) a könyvtár élén. Az "irattár"(a mai levéltár alapja) anyagát is felhasználta "A magyar állatorvosképzés története 1787-1937. Budapest 1941." című összefoglaló munka megírásához. Az intézmény alapításának 150. évfordulója alkalmából a tanári kar megbízásából készült el a munka, mely napjainkban is forrásértékű. Ebben az időben már az 1935-ben a rendes tanszék rangjára emelkedett egykori laboratóriumból általa kifejlesztett Állattani és Parazitlógiai tanszéket vezette. A parazitológia oktatását nemzetközi mércével mérve is magas rangra emelte. Óriási tekintélye, alapos és széles körű tudása volt, melyhez rendkívüli munkabírás társult. Szerkesztője volt az Állatorvosi Lapoknak, majd a Magyar Állatorvosok Lapjának is. "Parazitológia" című műve korának egyik legjobb e tárgyú kézikönyve. 1944-1961 között három kiadásban adták ki. 1960-ban kezdeményezésére létrejött a Helmintológiai Kutató Laboratórium. 1946-tól akadémikus. A "Helminthologie" (1960) bevezetőjében a parazitózisok egységes nómenklatúrájára vonatkozó, ma is helytálló javaslatát fejtette ki, sajnos akkor még nem sok eredménnyel. Később, 1988-ban publikálták az állati parazitózisok egységes elnevezését rögzítő (SNOAPAD) tanulmányt, amelyet az Állatorvos Parazitológusok Világszövetsége által életre hívott munkacsoport készített el. Ennek a munkának az elvégzését munkatársa, Kassai Tibor kezdeményezte, felhasználva a Kotlán-i gondolatokat is. (D.A.)