11. tárló

A pesti egyetem orvoskarán létesült Állatgyógyászati Tanszéken és Állatgyógyintézetben (1787-1851) az orvos- és sebésznövendékeket oktatták állatorvosi ismeretekre, ugyanis kezdetben a hatósági orvosok (megyei pshysicusok) feladata volt az állatjárványok elfojtása. Az intézmény telephelye kezdetben sűrűn változott: a terézvárosi Skopek-major (1789. március 12.-től), a józsefvárosi Hüll-major (1790. február 1.-től), a józsefvárosi Krenedits-major (a mai Rökk Szilárd utcában, 1795-től), majd a Síp utca 20. sz. ház (1827. augusztusától) alá, végül a Stáció utcába (a mai Baross utcába, 1840-ben) költözött.
Később az intézmény neve: Pesti cs. kir. Állatgyógyintézet (1851-1860) lett, ahol már 1857. november 16.-tól három éves képzés folyt. A továbbiakban Pesti m. kir. Állatgyógyintézet (1861-1875) néven működött, és közben a Múzeum-körúti Kunewalder-házba (1866-1875) költözött. Az intézmény új neve 1875-től M. kir. Állatorvosi Tanintézet lett, amely 1881-ben a Rottenbiller utcai épületegyüttest foglalta el, ahol a 10. tárlóban feltüntetett elnevezésekkel a mai napig működik. A telephelyek épületeinek képei megtekinthetők az Állatorvos-tudományi Könyvtár épületének lépcsőházában. Az intézmény első vezetője Tolnay Sándor (1747-1818) volt, aki 1787-1818 között két tanfolyamon tanított. A "cursus epidemiologiae"-n a hatósági orvosok képzésének keretében állatjárványtant és sebgyógyászatot adott elő. A másik tanfolyam, a "cursus hippatricae" a hazai állatorvosképzés kezdetét jelentette. Tolnayt követte Brunkala Roman (1818-1821), Kozarits György (1821-1828) és Hoffner József (1828-1841).
Az első magyar állatorvos tanárok emlékei három sorban láthatók.
E tárlóban kiállított két mikroszkóp, a pilula adagoló a belgyógyászati képzést, míg a két érvágó a sebészeti bemutatást szolgálta.