24. tárló

E tárló a 20. század nagy magyar belgyógyász professzorainak emlékét őrzi.
Marek József (1868-1952) mutatta ki, hogy a lovak fertőző idegrendszeri betegségét, a tenyészbénaságot hazánkban is trypanosomák okozzák. Meghatározta az izmok és a mozgató idegek ingerelhetőségének normális értékeit s az ingerlési pontokat. Tisztázta a lovak ún. thrombo-emboliás bélbetegségének kórfejlődéstanát. A kopogtatási hangok és a légzési zörejek fizikai jellemzőit, saját szerkesztésű rezonátorai segítségével, akusztikai kísérletekben állapította meg. Kutatásaival bebizonyította az ember és az állatok angolkórjának és csontlágyulásának kórélettani azonosságát. Leírta a tyúkok fertőző bénulásos betegségének, a róla elnevezett, Marek-féle betegségnek a kórképét. Kidolgozta a májmételykór hatásos gyógyszerét, a Distolt. A tág üregű Marek-szonda kifejlesztésével lehetővé tette a lovak heveny gyomortágulata életmentő módszerének, a gyomormosásnak az alkalmazását.
Mócsy János (1895-1976) Kotlán Sándorral együtt egy új coccidium-fajt, valamint sertésben egy új, az Ollulanus tricuspis által okozott gyomorférgességet írt le. Megállapította a veszettség elleni védőoltás után kutyákban jelentkező bénulás jellegét (disseminált lymphocytás encephalomyelitis), továbbá a lovak fertőző "kevésvérűségének" átolthatóságának, valamint a bőr alatti tuberkulin-próba megismételhetőségéből adódó diagnosztikai tévedés lehetőségét. Kidolgozta a juhok rühössége elleni HCH-oldatban való fürösztés módszerét, és először használt kontakt mérget perorálisan (szájon át), parazitás bőrbetegségek ellen. Felismerte, hogy a tömeges állattartásban, az ún. faktorbetegségek jelentkezésében a hajlamosító tényezőknek van döntő szerepe, ezért tanszékén bevezette az állathigiéniának önálló tárgyként való oktatását. Szép Ivánnal együtt megírta az első magyar Állathigiénia c. tankönyvet.
E tanszékből 1964-ben vált ki Kovács Ferenc vezetésével az Állathigiéniai Tanszék, ahol állathigiéniát, etológiát és környezetvédelmi ismereteket oktattak.
A belgyógyászati tanszéken 1966-tól önálló tárgyként adják elő a kórélettant. A belgyógyászati klinika igazgatójának irányításával működött kezdetben a rendelőintézet (ambulatorium és poliklinika). Először az állattulajdonosok házaihoz szálltak ki, majd 1899-től főleg járóbetegeket látták el. Az ambulatorium 1934-1948 között a Szülészeti Tanszékhez tartozott, majd 1948-1961 között Beldiagnosztikai Tanszék és Rendelőintézet lett a neve. A beldiagnosztika oktatását 1961-ben a Belgyógyászati Tanszék visszavette a Szülészeti Tanszéktől, s azóta a rendelőintézet az ambuláns kisállat betegeket látja el.
A beldiagnosztikai eszközök közül kopogtató kalapács, haemoglobinometer, a terápiás eszközök közül fecskendő, bendőszúrcsap, a beöntéshez való tölcsér látható a tárlóban.