8. tárló

E tárlóban az állatorvosi ortopédia (korábbi nevén patkolástan) fejlődése követhető a kezdeti időktől napjainkig.
A legelők talaján a pataszaru csekély kopását annak természetes növekedése pótolta. E tárló középső mezejének első sorában egy patasaru látható, amelyet a ló pata átmeneti védelmére háncsból készítettek. Később már bőrszíjakkal fémlemezeket kötöttek a patatalpra. A köves talajon használt igásökrök csülkeit ökörpatkókkal, a lovak patáit kovácspatkókkal védték. A pata és a csülkök ápolására szarucsípő fogót, patatisztító kést (toló kést) és patafaragó késeket (más néven szaruszaggatókat) használtak. A patafal megfelelő szögállását pataszögmérővel ellenőrizték.
A középső sorban régészeti leletek, azaz egy kelta- és germán-típusú lemezpatkók láthatók.
Az alsó sorban látható első három tárgy a pata vizsgálatára és patkolás nélküli alakítására szolgált. A pata fájdalmas részeit patakutató fogókkal derítették fel, s a szűk patákat ún. patacsavarral tágították. A következő három tárgy patkolásra szolgált, amikor a szükséges mértékben lefaragott patába a patkószegeket patkoló kalapáccsal ütötték be, s a patkósarkakat sarokkulccsal rögzítették a patkóban. A tárló bal oldalán különféle, 19. századi kovácspatkók, s közöttük gyógypatkók is találhatók. Legegyszerűbbek a felszegelhető, sima papucspatkók. A pata rögzítését, a felszegelés mellett, segítették még a hegyfali és az oldalfali kápák (felhajlítások). A patkó talajon történő elcsúszását patkósarkakkal, kengyellel, patkókörömmel vagy csavaros hurokkal akadályozták meg.
A tárló jobb oldalán 20. századi, gyári acélpatkók, közöttük gyógy patkók láthatók. Megtekinthető itt papucspatkó és recézett talpú aszfaltpatkó is. Hegyfali, ill. oldalfali kápák láthatók néhány patkón. A patkósarkak, továbbá a hevederes patkó és a csukott patkók haránt irányú összeköttetései a patkó elcsúszását gátolták meg. Háromnegyedes patkókat egyenlőtlen magasságú oldalfalak esetén használtak.
A tárló hátulsó falán vehető szemügyre egy 1599-ből származó, katonaló patkolását ábrázoló rézkarc, mellette a budapesti első patkolómesteri tanfolyam tanárainak és növendékeinek tablója. Alattuk a Veterinarius c. szakfolyóiratnak a régi és az új rendszerű gyógykovács-képzésről szóló két közleménye látható. A tárló jobb alsó sarkában egy 1863. december 31-én kelt gyógykovácsi bizonyítvány látható.