A fémfűrész láncszemhez hasonlóan épül fel, két végén 1-1 fogókarikával. A levágandó magzati testrész körül vezették a fűrészt a két karikájába fűzött kötéllel, amelynek szárait a szülőúton kívül lehetett felváltva húzogatni. E műszer hatékonysága volt a legjobb a láncfűrészek közül, mivel az apró fűrészfogak azonnal átvágták a szőrös bőrt.