Magyary-Kossa Gyula (1865-1944) egyetemi tanár, orvosdoktor, a gyógyszer- és méregtan tanára 1896-1936 között, az állatorvos-történelem előadója 1896-tól 1905-ig. 1896-ban Lieberman Leó felkérésére jött át az orvosegyetemről és 1900-1901-re már a legkorszerűbb berendezésekkel szerelte fel intézetét: röntgen készülékkel, refraktométerrel, spektroszkóppal, spektrofotométerrel, kimográffal, valamint a gyógyszertani vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen eszközökkel. A nemzetközi szakirodalom máig is ismeri a Kossa-reakció foglmát. (A mészsóknak szövettani metszetekben ezüstimpregnációval történő kimutatását.) 1901-1909 között könyvtáros is volt. 1902-ben elkészítette a könyvtár kötetkatalógusát, 1904-ben kiadta "Magyar állatorvosi könyvészet" című munkáját, az "állatorvosi Szinnyei"-t. Orvostörténeti munkássága során keletkezett kisebb tanulmányai és a többkötetes "Magyar orvosi emlékek" ma is nélkülözhetetlen források. 1920-tól akadémikus, 1936-ban befejezte a tanítást, és idejét az orvostörténeti kutatásoknak szentelte. Az Állatorvos-tudományi Könyvtár 1984-ben felállított 5000 kötetes régi könyv (1550-1918) gyűjteményének neve a tudós emlékére "Magyary-Kossa Gyula Szakmatörténeti Könyvgyűjtemény".