Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Manninger Rezső
1890-1970
Manninger Rezső
Állatorvosdoktor, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, az MTA alelnöke (1960–1967), az egyetem járványtani tanszékének vezető egyetemi tanára (1927–1963), az Országos Állategészségügyi Intézet megalapítója és első vezetője (1928–1943). Nemzetközileg elismert, kiváló tudós, az állatorvosi mikrobiológia és járványtan iskolateremtő egyénisége. (FGY)
Marcis Árpád
1884-1950
Marcis Árpád
Állatorvos-doktor, a szerológiai diagnosztika magántanára, az Országos Állategészségügyi Intézet igazgatója. (MMJ)

Ez nem is látszik :)))))