Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Szakáll Gyula
1872-1903
Szakáll Gyula
Állatorvos, bölcsészdoktor, Nádaskay Béla tanársegédje 1891-től 1896-ig; az összehasonlító anatómia magántanára, az első magyar nyelvű madáranatómia szerzője. A nemzetközi állatorvos-anatómiai, a madáranatómiai nómenklatúra szerzője. (FGY)
Zlamál Vilmos
1803-1886
Zlamál Vilmos
Orvosdoktor, a Pesti Egyetem Orvosi Kara állatgyógyászati tanszékének és állatgyógyintézetének vezető tanára 1841-től 1851-ig, a Pesti cs. kir. Állatgyógyintézet igazgatója 1851-től 1853-ig, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))