Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Lipthay István
1834-1908
Lipthay István
Lipthay István (1834-1908) jog- és államtudományi doktor. Zlamál Vilmos utóda az állategészség-rendőri feladatok ellátásában. 1869-től a Földművelésügyi Minisztérium önálló állategészség-rendőri ügyosztályát vezette. (DA)
Monostori Károly
1852-1917
Monostori Károly
Állatorvos, az állattenyésztéstan rendes tanára 1884-től 1908-ig. A szülészet előadója 1888-tól 1889-ig, kiváló szakíró. Mintegy három évtizeden át igen termékeny munkát végzett szakmájában, a társadalmi közéletben, egyszersmind a szépirodalom területén is. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))