Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Korányi Sándor
1866-1944
Korányi Sándor
Orvosdoktor, belgyógyász, egyetemi tanár, az élettan, a fizikai kémia és a belgyógyászat tanára. A M. kir. Állatorvosi Akadémián 1891–1892-ben az élettan és szövettan előadója, valamint a tanszék helyettes vezetője, világszerte elismert tudós volt. (FGY)
Horváth László (őcsi)
1892-1971
őcsi Dr. Horváth László
Állatorvos dandártábornok, a Honvéd Állategészségügyi Intézet volt főigazgatója.(R.P.)

Ez nem is látszik :)))))