Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Azary Ákos
1850-1888
Azary Ákos arcképe
Orvos-sebészdoktor, állatorvos, nyilvános rendes tanár, a M. kir. Állatorvosi Tanintézet belgyógyászati tanszékének a vezetője 1882-től 1888-ig; az állatjárványtan és állat-egészségügyi rendészet magántanára 1886-tól 1887-ig. Rövid ideig tartó munkásságával a tanintézetben a belgyógyászat oktatása és művelése terén új korszakot teremtett. (FGY)
Magyary-Kossa Gyula
1865-1944
Magyary-Kossa Gyula
Orvosdoktor, a gyógyszer- és a méregtan tanára 1896-tól 1936-ig, az állatorvos-történelem előadója 1896-tól 1905-ig. Nagyszámú, fontos gyógyszertani és méregtani vizsgálatán kívül, amelyek közül a legismertebb az ún. Kossa reakció, maradandót alkotott az orvos- és állatorvostörténet-írás terén is.

Ez nem is látszik :)))))