Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Szép Iván
1920-1994
Szép Iván
Állatorvosdoktor, az állatorvos-tudomány kandidátusa, egyetemi tanár. Az állathigiénia és az állategészségtan oktatója, az állathigiénia tantárgy első hazai előadója az Állatorvostudományi Főiskolán (1954–1959) a belgyógyászati tanszék keretében. (FGY)
Ratalics László
1926-1966
Ratalics László
Állatorvosdoktor, 1952-től a Debreceni Állategészségügyi Kutatóintézetben dolgozott. Számos betegség első hazai megállapítása fűződik nevéhez, amelyeknek eredményét publikációiban közzé is tette.

Ez nem is látszik :)))))