Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Kovácsy Béla
1861-1931
Kovácsy Béla
Állatorvos, okleveles mezőgazda, a Kassai Gazdasági Tanintézet állattenyésztési tanszékének vezetője, igazgatója. Az állattenyésztés kiváló tanára, szakíró, szaklapszerkesztő, juhtenyésztő, gyapjúminősítő szakember. (FGY)
Fokányi László
1874-1940
Fokányi László arcképe
Állatorvosdoktor, doctor med. vet. honoris causa, címzetes nyilvános rendkívüli tanár, állat-egészségügyi felügyelő, majd a Földművelésügyi Minisztérium állat-egészségügyi osztályának a vezetője; a magyar közigazgatás szervezete és az állat-egészségügyi rendészet című szigorlati tárgyak előadója. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))