Tolnay Sándor (Nagycsömöte, Vas vármegye, (ma Lukácsháza), 1748. szeptember 18.-Pest, 1818. április 25.) állatorvos, orvosjelölt, a magyar állatorvosképzés megindítója és szervezője, a Tudományegyetem Orvosi karán létesített állatgyógyászati tanszék és állatgyógyintézet vezetője (1787-1818). Az ő szakértelmének és buzgóságának köszönhető elsősorban, hogy az állatorvosi képzés hazánkban meghonosodott. Tolnay állatjárványtant adott elő.
Könyvei: 1. Artis veterinariae compendium pathologicum (1799) a pesti egyetem kötelező állatorvosi tankönyve lett 1805-től 1823-ig. Az eredeti latin nyelvű kiadást két német (1808, 1817), majd szlovák (1808) és orosz nyelvű (1817) kiadás követte. 2. A barmokat orvosló-könyv (1795) az állattartó gazdáknak szánt magas színvonalú ismeretterjesztő mű. 3. A lovak külső szép vagy rút termetek s hibái megesmeréséről és azoknak belső s külső betegségeik orvoslásáról (1804), 4. Oktatás a' marha dögnek megelőzésérül és orvoslásárul... (1816).
1818. április 25-én hunyt el. Temetéséről és sírjáról nem találtam adatot, de Kóssa Gyula: Magyar Állatorvosi Könyvészet
1472-1904 című könyvében beszámol egy korabeli nekrológról. A Tudományos Gyűjtemény 1818. évi 5. füzete 127. lapján
olvasható a nekrológ: ,,A' Pesti Királyi Universitás ismét egy jeles Tudós Tagját vesztette el. Múlt hónapnak
25-kén munkás életének 71-dik esztendejében kimúlt T. T. Tolnay Sándor Úr, a' Barom-orvoslási intézetnek
Igazgatója, 's azon mesterségnek rend-szerént való Tanítója. Született Nemes Vas-vármegyének Nagy-Csömete helységében
[Tolnay] a' Barom-orvoslás tanúlására adván magát, abban oly különös előmenetelt tett, hogy Fels. Jósef Császár a'
Barom-orvoslási intézetnek a' Magyar Országi Universitásba béhozatására, 's azon fontos tudománynak tanítására ötet
rendelni méltóztatott. A' benne helyheztetett bizodalomnak híven megfelelt mint serény Tanító, szerencsés Orvos és
áradhatatlan Literátor''. A nekrológ kiemeli Compendium artis veterinariae című több nyelvre lefordított munkáját,
a koppenhágai tudós társaságban való tagságát, arany érdempénzzel való jutalmazását és ,,háládatos emlékezetre érdem
es''-nek tartja Tolnay Sándor személyét.
Nekrológ: 5. Kihalt Tudósok és Írók. = Tudományos Gyűjtemény. 1818. V. 126-127.
Kóssa Gyula: Magyar Állatorvosi Könyvészet 1472-1904. Budapest, 1904. Kiadta a Magyar Országos Állatorvos Egyesület. 251-252.
|