|
Tormay Béla (Szekszárd, 1839. október 10.-Budapest, 1906. december 29.) okleveles mezőgazda, állatorvos-doktor, miniszteri tanácsos, akadémikus, a felsőfokú agrárképzés fejlesztője, reformátora. 1873-tól a Pesti Magyar királyi Állatgyógyintézet és jogutódja, a M. kir. Állatorvosi Tanintézet tanára, 1875-től 1888-ig igazgatója. Igazgatósága alatt, 1881-ben költözött hazai állatorvosképző tanintézményünk a Rottenbiller utcai telken, Steindl Imre tervei szerint, olasz reneszánsz stílusban épült, Zsolnay majolikával díszített pavilonokba, jelenlegi helyére. 1880-ban megszervezte a Földmívelésügyi, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állattenyésztési osztályát, majd vezette a minisztériumban a szakoktatás ügyeit. Kezdeményezésére alakult meg 1880-ban a Magyar Országos Állatorvos Egyesület, melynek első elnökévé őt választották. Könyvei: 1. Lófogtan vagy a ló életkorának meghatározása (1862), 2. Általános állattenyésztéstan (1871, 1895, 1905), 3. Gazdasági lótenyésztés (1872), 4. Falusi lótenyésztő (1873), 5. A szarvasmarha és annak tenyésztése (1877, 1890, 1892, 1901), 6. Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén (1902), 7. A háziállatok tenyésztése (1896, 1903), 8. A házi-állatok tenyésztése (1896, 1903), 9. Kalauz a lópatkolásban. Kovácsok számára (1882, 1884), 10. A magyar gazda kincsesháza (1900).
1906. december 31-én temették a Kerepesi temetőben (ma Fiumei úti sírkert) a 29/3. parcella 1. sor 89. sírhelyére, ahol
1969. december 15-ig nyugodott. Ekkor exhumálták és négy hozzátartozójával együtt a Farkasréti temető 50/362.
fülkéjébe helyezték át hamvait. A fülke fedőlapjának felirata ,,NÁDUDVARI / TORMAY BÉLA / ÁLLATORVOS, A MTA L.
TAGJA / ÉS NÉGYEN AZ ÖVÉI / KÖZÜL''.1
Nekrológ: Rátz István: Tormay Béla. = Állatorvosi Lapok, 1907. XXX. 1-3.
|
