Fettick Ottó (1875-1957) a hússzemle (később: húshigiénia) oktatását megalapozó Breuer Alberttel és Semsey Gézával egyidőben volt oktató. Fetticket 1905-ben a M. kir. Földművelésügyi Minisztérium a tanártestület javaslatára bízta meg a tejhihiéniai laboratórium megszervezével és vezetésével. Fettick Ottó belorvostani tanársegédet egyévi tanulmányútra küldték, majd 1907-ben seglédtanárrá nevezték ki. A főiskolán 1907. február 16-án volt az első ünnepélyes doktorráavatás, ekkor Fettick Ottó, Besskó József és Wellmann Oszkár szerezték meg a doktori címet. A tejhigiénia elméleti és gyakorlati része 1917-ig választható, 1917-től kötelező tantárgy, bár a szigorlati szabályzat szerint a II. szigorlaton "húshyginiéből vagy tejhygiéniéből" vizsgázott a jelölt. Az 1931/32. tanévben vált a II. szigorlat kötelező részévé. Fettick Ottó c. ny. r. tanárt 1934-ben nyugállományba helyezték, tárgya szigorlati tárgy maradt, előadója Semsey Géza lett. A tanári kar szerint az egyik legsürgősebb feladat az élelmiszerhigiéniai tanszék megszervezése, amire azonban csak a második világháborút követően, 1949-ben kerül sor. Ennek vezetésével Csiszár Vilmost bízzák meg.
Fettick Ottó kapcsolata az állatorvosképzéssel 1934-ben megszakadt. 1929-ben szerezte meg az orvosdoktori címet, nyugállományba helyezését követően gyermekorvosi praxist folytatott. A Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum, melynek donátora volt, gonodoskodott temetéséről. Jelentős gyűjteményét még életében az Iparművészeti Múzeumnak adta.