Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Gróh Gyula
1886-1952
Gróh Gyula
Kémikus, bölcsészdoktor, a M. kir. Állatorvosi Főiskola kémiai tanszékének vezető professzora 1913-tól 1934-ig, majd a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem általános kémiai tanszékének vezetője és a budapesti Tudományegyetem kísérleti és fizikai-kémiai intézetének, később általános kémiai intézetének igazgatója. (FGY)
Kurtz Ferenc
1844-1905
Kurtz Ferenc
Állatorvos, tanársegéd, főtankovács, m. kir. állat-egészségügyi felügyelő. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))