Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Buza László
1914-1987
Buza László
Állatorvosdoktor, a járványtani tanszék bakteriológusa (1938–1945), az Országos Állategészségügyi Intézet hal- és méhegészségügyi osztályának első vezető főállatorvosa (1966–1980), a hal- és méhbetegségek diagnosztizálásának és rendészetének kidolgozója. A méhek betegségei című tantárgy előadója (1966–1980).(FGY)
Schandl József
1885-1973
Schandl József
Okleveles mezőgazda, állatorvosdoktor, Kossuth-díjas akadémikus. 1919-től 1922-ig a mezőgazdasági enciklopédia és később, 1944-ig az állattenyésztéstan előadója. Az Országos Gyapjúminôsítő Intézet (1927–1960) és az Állat-tenyésztési Kutatóintézet igazgatója (1951–1960). (FGY)

Ez nem is látszik :)))))