Minden magyar állatorvos egy közös Alma Matertől indul. Talán ez is oka annak, hogy más szakmáknál fontosabb és könnyebb számukra az emlékek ápolása.
Az állatorvosi hivatásnak nemcsak a kitüntetésekkel, ranggal elismert képviselői élnek a vidám vagy szomorú történetekben, hanem mindenki, aki a saját helyén emberségével vagy tudásával kiemelkedett, emléknyomokat vésett kollégái, tanítványai szívébe.
A kar levéltárának polcain sorakozó anyakönyvek őrzik mindenkinek a nevét, aki beiratkozott a tanintézetbe, akadémiára, főiskolára, karra, egyetemre.
Természetes, hogy a könyvtár féltő gonddal ápolja az írott vagy képi emélkeket, és közzé teszi ezeket. Nem ismerheti azonban a számtalan pálya szabályszerű vagy váratlan fordulatait; a helytállást apró és nagy feladatokban, ügyekben, ezért hívjuk meg a kar valamennyi tagját a Magyar Állatorvosi Panteonba vendégnek és emlékezőnek egyaránt.

Heitzmann Márton
1804-1889
Sebészmester, országos főállatorvos és gazdász, a Pesti cs. kir. Állatgyógy-intézet helyettes tanára 1853-tól 1856-ig. (FGY)
Márkus József
1911-1994
Márkus József
Agrármérnök egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a juhtenyésztés, a gyapjúminősítés, a vércsoportkutatás és a takarmányozástan kutatója, az állattenyésztéstan és a takarmányozástan tanszékeinek vezető tanára, a takarmányozástani tanszék megszervezője. (FGY)

Ez nem is látszik :)))))