Állatorvos, sebész-, szülészmester, bölcsész- és orvosdoktor a Pesti cs. kir. (1860-tól m. kir.) Állatgyógyintézetben, majd a M. kir. Állatorvosi Tanintézetben a kémia, az általános kórtan és gyógytan, az elméleti és gyakorlati kórbonctan és a gyógyszertan tanára 1847-tôl 1872-ig. (FGY)

Kémikus, bölcsészdoktor, a M. kir. Állatorvosi Fôiskola kémiai tanszékének vezetô professzora 1913-tól 1934-ig, majd a M. kir. József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem általános kémiai tanszékének vezetôje és a budapesti Tudományegyetem kísérleti és fizikai-kémiai intézetének, késôbb általános kémiai intézetének igazgatója. (FGY)

Állatorvosdoktor, az állatorvos-tudomány kandidátusa, egyetemi tanár, a patkolástani intézet (1915), majd a sebészeti klinika (1929–1948) vezetôje. A versenylovak, a pata- és csülökbetegségek, valamint a végtag statikájának elismert kutatója, kiváló, európai hírû sebész, diagnoszta. (FGY)

Állatorvosdoktor, az állatorvos-tudomány kandidátusa, egyetemi docens, a sejt- és a szövettan elôadója (1957–1978), a funkcionális morfológia kutatója. (FGY)

Állatorvosdoktor, orvosdoktor, bel-, és ideggyógyász szakorvos, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a beldiag-nosztikai tanszék vezetô egyetemi tanára 1948 és 1956 között. (FGY)

Állatorvosdoktor, címzetes egyetemi tanár, kétszeres tiszteleti doktor, az Osztrák Szövetségi Élelmiszervizsgáló és -kutató Intézet igazgatója, az élelmiszerbiztonság kutatója, szervezője, az osztrák, a magyar és a nemzetközi Codex Alimentarius bizottság tagja. (FGY)

Orvosdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagja, a magyar orvostörténet kiváló mûvelôje, aki elsôként ismerte fel az orvostörténelem egyetemi oktatásának szükségességét, 1905-tôl 1928-ig adta elô kötelezô tantárgyként az állatorvos-történetet. (FGY)